Az emberiség legnagyobb ajándéka
József hunyorogva pillantott fel az égre. Odakint állt, az istálló előtt, nem messze a lakóháztól. Esni fog, gondolta. Igaza volt. A távolban már esett, Jeruzsálem felől friss esőillatot hozott a hűvös, esti szellő: kacagó kisgyerekként rohant végig Betlehem szűk utcáin, hosszú ujjaival felborzolta az illatos izsóptöveket, beletúrt az olajfák leveles hajtásaiba, aztán a nyílt mezők felé távozott.