A nagyváradi szecesszió mámorától a nagyszalontai Kossuth-nótáig – portya a tágas téreken

A múlt év legeslegvégén Nagyváradon jártam. Meg Nagyszalontán. És beleszédültem abba az életörömbe, ami az alföldi helyekből árad. Nagyváradra menni számomra annyit tesz, mint fél lábbal hazajárni. Afféle paradox hús-vér kísértetként barangolok az utcákon, tereken, keresem 26-os gyermeklábaim nyomát. Tovább »

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás