A múlt év legeslegvégén Nagyváradon jártam. Meg Nagyszalontán. És beleszédültem abba az életörömbe, ami az alföldi helyekből árad. Nagyváradra menni számomra annyit tesz, mint fél lábbal hazajárni. Afféle paradox hús-vér kísértetként barangolok az utcákon, tereken, keresem 26-os gyermeklábaim nyomát. Tovább »