Hamszim után, Pészach előtt

A budapesti áprilisi éjszakából egészen másképp látszottak az iráni rakéták. Hosszú, félelmetes árnyékot vetettek a tavaszillatú városra. Apám búcsúztatása és a hamvainak elszórása közé esett, pont. Nem tudtam elaludni. Reggel négy körül egy mentő víjjogására ébredtem. Az első pár hang pont ugyanúgy sír, mint a tzeva adom. Tovább »

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás