A budapesti áprilisi éjszakából egészen másképp látszottak az iráni rakéták. Hosszú, félelmetes árnyékot vetettek a tavaszillatú városra. Apám búcsúztatása és a hamvainak elszórása közé esett, pont. Nem tudtam elaludni. Reggel négy körül egy mentő víjjogására ébredtem. Az első pár hang pont ugyanúgy sír, mint a tzeva adom. Tovább »