Este fél tizenegy. Alig bírok felkelni az ágyból, aztán mégis kimegyek a konyhába, hogy altatós teát készítsek Nadavnak és magamnak. A “Sleepytime” varázsnevű tea dobozán hálósipkás mackó bóbiskol a kandalló előtt a karosszékében, ahelyett, hogy az esti mesét nézné a fogmosás után. Tovább »