Ránc
„Én vagyok a rettentő, én vagyok a rettentő” – hallom a gyerekszobából Nadavot, akinek beakadt Süsü, mint nekem Noam az irodából. Nadav maga körül forog, rázza a nagy loboncát, amit már le kéne vágnom, de valahogy sosincs rá idő. Aztán kipörög a nappaliba, és rááll a szófán fekve olvasó Rafi hátára, ráül és lovagol rajta,…
A Tudózsidó unortodox hírolvasója