Komoly és komolytalan zenék, és egy kis jazztúladagolás
Úgy indulok neki minden hétnek, mint egy „eszel-amennyit-bírsz” éttermi ebédnek. Most nem zabálom magam degeszre…! De aztán látok az asztalon egy csábító csemegét, azt meg ott régen nagyon szerettem, ezt meg még sose kóstoltam, hú, az a kedvencem, ezt meg most másképp készítették el, ezek meg egyszerűen kihagyhatatlanok, ez itt van a szomszédban, csak nem…
A Tudózsidó unortodox hírolvasója